Vajon a fény maximuma nem forrása-e a homályosságnak?
J. Lacan
Az vagyok, akit W.B.-nek hívnak? vagy pusztán egyszerűen W.B.-nek hívnak?
Walter Benjamin
Kutatói, oktatói pályámat az 1970-es évek második felében kezdtem. Sok év távlatából visszatekintve úgy sejtem, hogy mindig ugyanaz érdekelt, az hogy a mindenkiben, bennem is ott működő személyes bensőség mi módon és mi végre formálódik meg kidolgozott konstrukciókban, illetve hogy minden igyekezetünk ellenére is miért marad ez valahol mégis gazdagon vagy éppen ijesztően zűrös, rendezetlen. Nem véletlenül találtam rá a modern költészetre és a pszichoanalízisre, mindkettő példája és megértési kísérlete ennek az egymást bontó és építő heterogén és homogén folyamatnak. Publikációim döntően erről szólnak. Poétikai kutatásaim elsősorban József Attila költészetével kapcsolatosak. 2004-ben jelent meg a József Attila poétikáicímű könyvem, ez inkább csak egy alaprendszer, amit azóta részletesebben fejtettem ki a 2006-os Líra és modernitás – József Attila én-poétikája című könyvemben. Ebben olvasható egy költészetelméleti és egy költészettörténeti bevezető centrális kérdése a Tiszta szívvel című vers poétikai diskurzust teremtő radikális lépése, a saját név, a szerelem, az isten-kép mentén teremtett új személyesség költői képe. Ezt követték a világtérre átlépő a nagy tárgyias versek, mint például a Téli éjszaka. A kései korszak új poétikájáról még csak az általános rendszert, az alapokat ismerem és néhány résztémát dolgoztam ki. A pszichoanalízis egy fantasztikus, nagyszerű élmény- és gondolkodásmód. Érdekelt a története is, de különösen az, hogy a pszichoanalízis az egyetlen olyan fogalmi rendszer, mely magyarázatot és alakítási módszert is ad a bensőség kidolgozására, a személyesség artikulálására.